És bejött!

A helyi időjósnak igaza lett, Katalin nappal szél és eső érkezett. Mióta a szigeten vagyunk azóta először mért 20 fok alatt az autóban a hőmérő és először vettem zoknit cipővel a bőrsaru helyett. Fűteni nem kell, a lakásban 21 fok volt.
Az égen a felhők gyorsan jöttek-mentek, a hófehér báránykák mellett haragosszürke sárkányok úsztak el - Zsófival nézegettük. Este telehold.

Időjárás

A szeptemberi hőség valahol az október 23 körül ért véget, némi esővel, és mikor barátaink meglátogattak minket 23 fok körüli idő volt napközben, időnként felhővel. És a november eleje nagy meleget hozott, tegnap 30 fokot mértem a teraszon, "felhő nem jár fenn az égen".Egy máltai hírportál kommentelője meg is adta a máltai népi megfigyelést:

"This is not unusual hot weather. This is typical of the "sajf ta' San Martin', St. Martin's summer, or our version of what the brits refer to as an Indian summer.
This is just climate doing what climate does.
St. Martin's day os tomorrow, Wednesday 11th November. Children get their Borza ta'San Martin full of nuts and sweets.
Next would be St. Catharine's day, the 25th of November, when temperatures are usually cold. Then a return to warmer days, until winter really hits us in late December or early January, as was the case last year."

Azaz most éljük az indián nyarat, Katalin napra hideg lest, aztán megint felmelegszik egészen, amíg a téli hideg be nem fúj ablakon, ajtón Karácsony-Újév táján.
Az általános iskolások Szent Márton csomagot kaptak, máltai süteménnyel, naranncsal, almával, kiwivel.

Zsófi tündérlelke

"Nézd a vizet, oly de szép,

A folyók közt egy nap előbújt,

A vitorlázó kishajó a patakon elindult, elindult.

A világ oh de szép, szép, 

A hajó megint földet ért."

"Az égen a föld látszik

Bíznak benned

Oh de szeretlek

A folyók letűnt árnyékában minden megváltozik

Olyan szép a világ."

"Az ég kék sötétje lepergett

A bárányok a szigeten füvet esznek és a ott

a pásztor is,

égen-föd

lön árnyékok lebbenek-libbenek."

"A világon a folyókban van minden

és nem fog soha megváltozni

és nézd a folyó árnyékát

oh szeretet, de nem látlak soha többé,

olyan szép a világ."

Zsófi énekelte, én lejegyeztem, Peastum, Italy, 2015. szeptember

A lakás

Sladjával aznap végül csak egy lakást néztünk meg, onnan írok most is. Mellieha egy öböl szélén egy dombra épült kisváros. Az öbölben homokos part,  helyenként türkízkék vízen néhány színes hajó, gumicsónakok, jachtok ringanak. Nyáron zsúfolt, sokan szeretik a lassan mélyülő, biztonságos strandot. Cs mondta róla, hogy olyan a víz, mint egy sekély feszíett víztükrű medence. Már leszedték a strandokat szegélyező színes műanyag sort és a sziklákról, beton járdákról vízbe vezető lépcsőket is. De a fürdési szeonnak nincs vége, tegnap is úsztunk, este hatkor és kellemes a víz, jól esett.
Három hálószobás, nappali-konyha-ebédlő egy térben és egy kellemes méretű terasz, két fürdőszoba és garázs, valamint a lépcsőházból nyílik külön ajtóval egy kis helység, ami korábban mosókonyha volt, most irodának van kialakítva és az erkélya a tengerre néz. A terasz a dombra és a katedrálisra nyílik.
A tengerhez a garázsszintről is ki lehet menni, 200 lépés a part, megszámoltam.

Mellieha - ide sétálunk ki a házból

Jó lett volna több lakást megnézni, de az első, átmeneti szállás zajos volt, rosszul aludtak a gyerekek és nehezen bírták napközben az ide-oda szaladgálást. Ez a lakás túl "szép" nekünk, nagyon kell vigyázni rá. A bútorok a nappaliban vadonatújak, üveg ebédlőasztal, bőr kanapé. A falak frissen festve, krémszínűre, a folyosón nagyméretű festmények, díszes tükrök. Szóval nem a mi háromgyerekes családunknak való, ahol a fiúk is még sokszor fel-alá rohangálnak különböző "fegyverekkel". Amúgy sokat vagyunk kint, így a futkosás részét letudjuk a szabadban.
Másnap aláírtuk a szerződést és aznap be is költüztünk. A gyerekek végre jól alszanak, Zsófi akár tizenkét órát is, amire nem is tudom mikor volt példa.

Ez a homokos rész még 5 perc séta

Negyedik nap Máltán

Szerda. Délelőtt elautózunk Swieqibe, megint megnézzük a kinézett lakást és megállapítjuk, hogy nagyon felhallatszik a főút zaja. Elindulunk északra BaharIl Cahadba, ahol remek játszóteret találunk és csendet, kellemes tengeri levegőt. Ez az, itt jó lenne. Lesétálunk a tengerhez, kávézunk. A part sajnos szemetes, tengeri fű is van, a sziklákon sétálunk picit, Andris talál egy tengeri sün házat. Túl sok minden BaharIlCahadban nincs, iskola sem, egy pici bolt és egy pici ingatlanos, kapunk egy telefonszámot.

Itt végül nem kerestünk lakást

Délután visszamegyünk az irodába és megbeszélünk egy találkozót fél4re. Három lakást tud nekünk mutatni, egyet a központi részen, egyet északon Melliehába és egyet Rabatban. Az elsőt végül elnapoljuk holnapra, megyünk északra. Sejtettem, hogy 24 éve a háború miatt menekült el Boszniából Sladja, mesél is róla, hogy akkor 10 éves volt az öccse, amikor elmenekültek otthonról. A családjából 27 ember halt meg, a szüleivel évekig nem tudott beszélni, aztán sikerült őket is elhozni. Tőmondatokban mondja, és a visszapillantó tükörben folyton rám néz, értem-e. Persze értem, amit mond, tudom, hogy háború volt 1991-95 között,, azt is hogy emberek haltak meg, hogy tömegmészárlás volt. De ezt megérteni?
Eljöttünk otthonról augusztus végén, mielőtt a menekültek rohama elérte volna a Keletit. Aztán Salernoban a parti bárban döbbenten néztem a neten a képeket, az autópályán gyalog elindult embereket, olvastam az ismerőseimtől, hogy mennek segíteni, befogadtak éjszakára családokat, mi meg ezt néztük a távolból. Itt Máltán a negyedik napon szembesülök vele, hogy mikor egyetemista voltam, akkor is emberek menekültek, és nem szegénység elől.
Sokan kérdezik otthonról, milyen itt a menekült helyzet. Msidában és  a központi részeken láttunk feketebőrű, menekültszerű embereket, de "menekült helyzet" itt nincs. Földes András - tényfeltáró helyszíni cikkét olvastam az indexen a tavasszal.  Igaz, tanulságos és szomorú. Innen tényleg nem tudnának tovább menni a gumicsónakkal idevergődött vagy abból kimentett emberek. Szícilia túl messze van vízen, repülőre nem szállhatnak.

Harmadik nap

Kedd, végre nekiállhatunk a lakáskeresésnek. Mivel a magyar kapcsolatunk csak délután ér rá, ezért lemegyünk gyalog az öbölhez, ahol a Dhalia ingatlan irodának kellenne lennie. De nincs. Van egy másik: Belair. Bemegyünk, elmondom mit szeretnénk: Swieqi-ról jókat hallottunk, ott keresünk lakást. Hát ez az egy van, mutatja, több, mint a keretünk, de alkudható. A fiúkat otthagyjuk az irodában és elvisz hármunkat Swieqibe. Ez az első lakás amit megnézünk itt Máltán. Nagyon tetszik, tágas, nagy konyha, fehér falak, gyönyörű antik bútorok, három dupla ágy, a hálók kertre néznek, első emeleti. A terasza viszont az utcára néz és keskeny. Visszamegyünk, jól esik, hogy nem nekünk kell vezetni, csak nézelődünk.Még két lakást nézzünk meg aznap, egyet egy magyar fiú mutat meg, nagyon kedves, sok hasznos tudnivalót is megtudunk Máltáról. Ez a lakás az első fényében felejthető. Délután megnézzünk még egyet, ez jónak tűnik. A tulaj is rendesnek tűnik, elbeszélgetünk, segítőkész. Jó, legyen ez.

Második nap

Második nap hétfő, de Banking Holiday. A függetlenség napja. Vártam hogy egész nap petárdázni fognak, de nem. Semmit nem tudunk intézni, így irány a sziget. Málta nagyjából 10x30 km. Délelőtt leautóztunk Marsascalába és Marsaslokk-ba a sziget déli részébe. Az első helység nagyon tetszett, 12 év gyermekezés után tudott újat mutatni a kikötőbeli játszótér. Ez például körbeforog:

                             

Marsaslokkban van vasárnaponként a halpiac, és az öbölben színesre festett hajók ringnak. Gyönyörű, kicsit turistás. A sétányon sorban napernyős asztalok, lassan dél, az utolsó előttinél leülünk. A pincér rábeszél minket, hogy ne a 19EUR kétszemélyes napi menüt kérjük, mert abban csak egy szelet hal van, hanem picivel többért válasszuk a teljes halat, ajánl is melyiket, saláta, krumpli ahhoz is jár, és grátisz kapjuk a 2 pohár bort. Megnyugtat, hogy ennyivel itt lehet vezetni. Friss hal, grillezve, citrommal:

És ma sem aprózzuk, a gyerekek zúgólodnak, de  mi északra indulunk és 35 perc múlva már északon a San Paul Bayben vagyunk. A parkolás Máltán egyszerű, ha van fehérrel festett hely, akkor ott megállhatsz. A sárga a helyi lakosoké. Valletta fizetős csak, időnként az ingyenes parkolást időlimithez kötik, ekkor jelezni kell az autóban, hogy mikor álltál meg, cetlin, vagy pici parkolóórán.

San Paul Bay - egy őrtoronynál sétálunk le, ahova később be is térünk. Egy pici múzeum, lelkes személyzettel, gyerekeknek ingyenes, felnőtteknek 2EUR. Majd rávesszük magunkat, hogy Melliehába is guruljunk át, nincs 10 perc, a templonnál fent a közwc teljesen rendben, pici séta, aztán baloldalon vezetve, még mindig folyton figyelni kell, "hazaérünk". Sajnos ez a lakás a harmadikon van és ez a városrész, Msida nekünk zajos. Józsefváros hangulata nem zavarna, de a szemét és kutyakaki igen.

Az első nap Máltán

A kompunk Valletta egyik öblébe siklott be, ahol a víz a hullámtörők mögött már nyugodt volt. Homokszínű várfalak, tornyok, templomok, utak, házak, zöld spaletták szegélyezték az öblöt, míg a vízen a Mein Dritt nevű sok-sok emeletes német luxushajó terpeszkedett. Egyszercsak tolatni kezdett a komp és mi lesétáltunk az autónkhoz és hiába készítettem előre a fényképezőgépet, hogy a partraszállás pillanatait megörökítsem, a lehajtóról azonnal belekeveredtünk Valletta nyüzsgő forgalmába és a "baloldalon megyünk", "körforgalom!!"  felkiáltásokkal elvegyültünk. A magyar rendszámhoz hasonló rendszámot most látok először: a máltai ugyanúgy három betű - három szám. Vicces lesz mikor szembejön velünk a máltai testvér rendszámunk! A különbség hogy M betű van a H helyett. Icipicit más a karakterek formája. Úgy vezetnek mint a délolaszok, többet figyelnek egymásra (és a telefonjukra) mint a táblákra. Azért a pirosnál megállnak. A GPSünk nem ismerte az utcát, ahol a szállásunk volt. Így először a körzet közepébe mentünk és leparkoltunk egy ingatlanos iroda előtt és még nem tudtuk, hogy Sladja, a Boszniából 24 évvel ezelőtt elmenekült lány ott dolgozik és vele fogunk majd lakásokat nézni.

A közeli bárban próbálunk segítséget kérni és egy egyetemista kinézetű srác segíteni próbált: autóját autónkkal követtük, majd hamarosan nyomát veszíttük. Aztán utcán üldögélő fiataloktól kérek segítséget, mikor Cs talál egy ilyen nevű utcát egy másik negyedben. Ok, menjünk oda. Közben csörög a telefonom és a szállásunknál vár minket egy magyar lány. Hadarom, hogy nem találjuk az utcát, mondjon egy másikat a közelben. Victor Denario. Szuper. Megvan. 45 perc a forgalomban, megvan az alaprutin a balodali vezetésből. Hajnali 1 óta jövünk, és még csak délelőtt 11 óra van. Pihi.

Felhozzuk az alapfelszerelést: fényképezők, laptopok, úti kaja, és a pónis táska, és a még meg nem száradt ruhák. Van Wifi, szuper. Pihenünk délután 4-ig.

Akkor elindulunk, fagyizni és egy négy órás gyalogló, rollerezó, wakeboardozó maraton keretében megnézzük Vallettát: séta le a vízhez, két öböl mellett végig, majd fel a várfal  mentén, és ott fent van régi negyed. Csaba izgatottt, 3 éve járt itt, most láthatólag megszállják az emlékek.  Erős, viharos szél fúj, emiatt vannak a nagy hullámok, emiatt törölték a délutáni kompunkat. Fáradtak vagyunk és mennénk vissza. Aztán nem ülünk le sehol, ja de, a Burger Kingben, de csak Misi eszik. Nem emlékszem, hogy értünk vissza a szállásra.

Megérkeztünk!!!

Itt vagyunk, végre :) Lehetett volna kevésbé izgalmasabb is:
- a vasárnapi délután és esti kompot (ez a kettő volt eredetileg) törölték és reggel fél7-re kellett a kikötőbe érnünk Pozzalloba Palermoból - Szícilia két vége
- Palermo mellett hajnali 2kor akkorra álló dugó volt, hogy csak a szerencse és hogy hallgattunk idejében a GPS-re, mentett meg minket, hogy már az elején dőljön a időterv
- A Palermo- Catania autópálya a sziget közepén le volt zárva, a terelőútvonal a hegyekben egy harmadrangú, tűkanyaros, szerpentines út volt, kb 25 km-en keresztül, mindezt éjnek évadján, sehol senki
- mikor megláttuk végre megint az autópályát géppisztolyos rendőrök állítottak meg minket, de végül a papírjainkat sem nézték meg
- egyébként szürreális élmény Szícilia közepén éjjel üres autópályán közlekedni
-  a kompkikötőben kb. 5 percig úgy volt, hogy az autónak nem lesz helye a kompon, de aztán befutott egy törlés és lett
- ném véletlenül törölték a délutáni kompot, így az a hullámokon billegve haladt végig, enyhe tengeribetegség kipróbálva
- a szállásunk címét nem találtuk, sőt még akiket megkérdeztünk, ők sem, majd kiderült, hogy a GPS-ünk már tud máltaiul, mi pedig az utca angol nevét tudtuk
Dióhéjban.

Zsófi fotózta - a komp befut Valletta kikötőjébe

Update: miután megérkeztünk a szállásunkra és kifújtuk magunkat egy 4 órás gyalogtúrával zártuk a hajnali 2kor kezdődött napot....

Holnap tán Málta?

Holnap délután indult volna a kompunk, az egyetlen, ami a héten normális időben jár, és nem hajnalban vagy késő este, mégis törölték rossz idő miatt. Helyette reggel 8-kor indul egy másik, az egyetlen aznap, bár általában egy vagy kettő megy csak, és egy komptársaság van. M négyórányi autóútra vagyunk tőle, és még jegyet is kell venni, így reggel 6-7 között oda kell érnünk...reméljük lesz jegy, reméljük odaérünk, reméljük indul.

Utazás, nyaralás - Paestum

És elindult az autó végre. Az utolsó két napot a nagyfiaink a barátjuknál töltötték Bp-en, ami nagyon megkönnyítette a bepakolást és a kisház elhagyását. Így pesti kitérővel indultunk. Este hétre érkeztünk a szállásra Gradoba, ahol a medencét már nem tudtuk kipróbálni, a parton nyüzsögtek a szúnyogok, így fürdés, evés után aludtunk egy jót. Másnap bevásárlás után pár rövid megállóvel vezettük le a1000 kilométert a Salerno-i öbölben levő apartmanhoz, ami a tengerparton van, közel Agropoli városához. A tenger itt hosszan aranyhomokos és tiszta, az északi látóhatáron Amalfi partvidékét látni, délről Agropoli sziklája zárja le az öblöt. A tenger nagyon meleg, igazi nyaralós, fürdőzős idő van.

Utolsó hét

Egy oldalt tesz ki a lista, amit még elintézünk a 7 nap múlva esedékes indulás előtt. Ebből két nap Pesten, a többi itt vidéken. És amikor minden a legjobban feszít, akkor jön egy kézműves rendelés a tengerentúlról, a második életemben, amit visszamondani nem szeretnék, de nem is lehet. Örülök neki, de egy hete jobb lett volna.
Viszont eldöntöttük, hogy nem fogunk éjszaka vezetni, így foglaltunk szállást Észak-Olaszországban péntek estére.
Azóta a bankszámla nyitás Máltán nehézségeiről is olvastam (referncia levélet kérnek az otthoni banktól) és riogattam magunkat egy történettel, miszerint a baloldali közlekedés éa a máltai agresszív söfőrök miatt szenvedett balesetet egy magyar Máltán a bérautóval a kölcsönzés utáni tizedik percben...
Mindenesetre a szállások lefoglalva a máltai érkezésig bezárólag.
A máltai iskola év szeptember 28-án kezdődik, addigra ott leszünk.

Nyaggat a Balaton

A balatoni strandolás kisgyerekkel nem olyan gondtalan, mint otthon ezt elképzeltem. Keresem a kisebb strandokat, a nyugis, tömegnélküli pázsitos, nagyfás, árnyékos részekkel. Van is ilyen néhány, kedvencem a fűzfőn található Tobruki strand, régebban Sajkodra jártunk és idén Pálkövére is kipróbáltuk. Mindhármat bátran ajánlom kicsikkel.
Fontos a gyereköböl is, bár csak remélem, hogy az este a gyerekek nagy örömére a kisöbölbe érkező hattyúk és kacsák ürüléke másnap reggelre komposztálodott is.
A legnagyobb nyűgöm inkább az, hogy a gyerekeimnek mindig minden kell, amit meglátnak a strandon és persze azonnal: vízibicikli, kishajó, felfújható delfin, jégkrém, vattacukor, bedobós-tekerős vacak. És ha fáradtak, akkor méginkább kell. Persze nevelés kérdése, mondják erre az okosok, de azért hallom hogy sokunknak nem megy ez flottul: a strandon sok gyerek nyaggatja felmenőit.

Meleg van - még itthon

És milyen igazi fürdő idő van! A víz hivatalosan is 29 fokos, ez azt jelenti, hogya partközelében meg is haladja a harmincat. Pedig az északi parton vagyunk, itt mindig mélyebb és hidegebb a víz. Már olyan meleg van, hogy nem okoz gondot a vízbe belesétálni, elmarad a lábbujjhegyen pipiskedés befelé menet, a lépcsőn nem locsolgatjuk a testünk, miközben a kifelé igyekvők mosolyogva nyugtatnak minket, hogy Hamar meg lehet szokni. Most a vizes test párolgása fél percig hűsit, hamar lehet visszafordulni, sőt kis sem kell jönni. Jöhet a vízi stand hűtött limonádével, úszó bárszékekkel. A strandok este telnek meg, általában 4 vagy 5 óra után ingyen be lehet menni, a nap sem éget már és a víz és a levegő csak lassan hűl. Este 8 óra előtt ritkán hagyjuk el a partot.

Balatoni szösszenet

Hosszú, forró nyár...egy régi sláger szavai és milyen igazak erre a nyarunkra. Nem emlékszem, hogy ennyi időt tölthettem egy nyáron a Balatonnál. A családunk nem birtokol balatoni nyaralót, barátaink jóvoltából szoktunk részesei lenni a víkendházas élménynek.
Már gyerekkoromban is itt nyaraltunk, ugyanebben a házban, ugyanezeken az ágyakon aludtunk, alul kihúzható és ment köztünk a harc hogy ki alszik a fiókban. A saját gyermekeimmel jönni ide az élet körforgását jelzi, különösen számomra, akinek a szülői ház, mint olyan fizikai valósága, nincsen. A lakásra, ahová születtem, nem is emlékezhettem, ahogyon szülővárosm neve sem mond sokat, hiszen 4 évesen vissza költöztünk oda, ahol a szüleim korábban laktak. Viszont a másfélszobás panellakásra emlékszem, még van is egy éles kép bennem, ahogy a két ágy között ülök a földön, legókat pakolgatok és még az ágy alá is rakom a legóváros házait, annyira kicsi volt a húgommal közös szobánk. Aztán 10 évesen megint költözés, kicsit nagyobb, még mindig panel, de a saját szobára várnom kellett, míg dolgozni nem kezdtem. Akkor, 23 évesen, egy céges albérlet, szintén panel, szobáját tudhattam magaménak pár évre.

Talán érthető, hogy mikor beköltöztünk a két pici fiúnkkal a nagy házunkba (bruttó kétszáztíz - ez kb. ötször nagyobb, mint ahol 10 éves koromig laktunk) sokáig lötyögött rajtunk ez a méret. És most ezt is elhagyni készülünk, legalábbis egy időre, hogy a tenger partján, egy szigeten éljünk. Nem tudjuk meddig, egy vagy két évig, vagy tovább.
Mindenesetre a házunk megvár.

Mikor indultok?

Mikor indultok? - kérdezik tőlünk gyakran. Hová? - szoktam vissza kérdezni. Mert a nyarat Magyarországon töltjük. A nagy útra az indulás dátuma augusztus 26 vagy 27.
Addig is a fiúk kétszer táboroznak, mi Balaton-Győr-Budapest háromszögben  mozgunk. Némi darázscsípéstől eltekintve élvezzük a nyarat :)

Viszont a tervezési szakaszba léptünk kiköltözéssel kapcsolatosan. Már eddig is sok információt begyűjtöttem, főleg az internetről, és felvettem a kapcsolatot barátaink, ismerőseink kint élő ismerőseivel is. Egy hasonló cipőben járó anyukával találkoztam is.
Mikről beszéltünk?
AUTÓ
Ők is autóval utaznak le, végig Itálián, majd komppal Szardíniára és onnan Máltára. Szintén "normális" itthoni balkorményos autóval. Kint az angliai típusú közlekedés van. Az autót regisztrálni kell 6 hónap elteltével, vagy ahogy helyi lakosok leszünk. Esetleg ki lehet lépni a 6 hónap elteltével, azaz kikompozni és vissza, és akkor újra pörög a 6 hónap. Ez esetben nem return, hanem két egyirányú jegyet kell venni, ami drágább.
A regisztráció elég drága mulatság, sokat segít, ha az autó legalább 2 éve a mi nevünkön van.
ISKOLA
A legfontosabb fejezet volt. Abban egyetértettünk, hogy mindkettőnk célja, hogy egy a gyermekeink angol nyelven tanuljanak, azaz tanuljanak meg jó angolul. Ezt egy olyan országban kívánjuk megtenni, ahol az angol és a máltai is hivatalos nyelv. Az állami iskolákba főleg máltai gyerekek tanulnak (nahát), és az oktatás nyelve iskolánként változó, hogy mennyire máltai és mennyire angol. Expat fórumok alapján keresgéltem az iskolák között és az derült ki, hogy azokban a körzetekben, ahol sok a betelepült külföldi, főleg brit, de sok más uniós nép is, ott inkább használják az angol nyelvet az oktatásban.
Beszélgetőtársam már beiratta gyermekét a St Pauls Bay-i Primary Schoolba (állítólag ez sem volt egyszerű, elsőre elküldték őket helyhiányra hivatkozva).
Az általános iskola 5-11 éves korig tart. Tehát a nagy fiúnk már középiskolás lesz, míg a középső most volt 10 éves, őt még nem tudom.
Én a Pembroki Secondary School és Primary school-ra gondoltam elsőre a fórumok alapján.
Körzetesítés van és ahogy meglesz a bérleti szerződésünk, azzal tudjul felkeresni az iskolát. Bár lehet hogy már előtte érdemes megkérdezni, hogy van-e ott hely. találtam bejegyzést már arról, hogy másik iskolába irányítottak valakit.
Az iskolai év idén szeptember 28án kezdődik.

Online garázsvásár 2. - Nagy IKEA szőnyeg - ELKELT!

Nagyméretű IKEA szőnyeg!
220 x 220 cm, IKEAban vásárolt, vastag, puha gyapjúszőnyeg keresi új helyét. Gyerekszobában volt, csak mezítláb/zoknival jártak rajta, viszont szépséghibás, pár halvány folt is díszíti. Tisztítóban még nem vittük.
3000 Ft - alkuképes

Online garázsvásár

Május közepén és június elején tartottam igazi garázsvásárt, azaz itt a fedett kocsibeállón lehetett megnézni és megvenni/elvinni azokat az ongóságaink, amikre nincs szükségünk illetve nem szeretnénk raktározni a következő években. Ezeken kívül a Plébánián is landolt májusban több zsák ruhanemű és az iskolánkból Csángó-földre mennek a nyáron, ők is kértek adományokat, ide több dobonyi játékot, gyerekkönyvet tudtunk adni a szomszédokkal együtt. Fontosnak tartottam, hogy kuka helyett a megfelelő helyet találjam meg ezeknek a tárgyaknak. Egyfajta újrahasznosítás.
Van még 2 doboz a tornácon, aminek a tartalma még nem talált gazdára.
Képek:

 Macis gyereklámpa égővel. KIKAból. 1500 Ft

.

Nokedli szaggató. 800 Ft. 

 Fondü készlet 12 pálcával - 1800 Ft 

 Csokifondü kerámia tál, alul mécsessel kell melegíteni - 500 Ft

És végül ez a nagy dobókocka ahhoz a kültéri játékhoz való, ami egy szőnyegből és 4x4 nagy műanyag bábuból állt. Valaki megvette az első garázsvásáron, őt keresi.

Miért pont Málta?

Szegezik nekünk többen ezt a kérdést. Gyertek velünk, olvassátok, nézzétek merre járunk.
A blogot megnyitom, bár útra csak ősszel kelünk.