Meleg van - még itthon

És milyen igazi fürdő idő van! A víz hivatalosan is 29 fokos, ez azt jelenti, hogya partközelében meg is haladja a harmincat. Pedig az északi parton vagyunk, itt mindig mélyebb és hidegebb a víz. Már olyan meleg van, hogy nem okoz gondot a vízbe belesétálni, elmarad a lábbujjhegyen pipiskedés befelé menet, a lépcsőn nem locsolgatjuk a testünk, miközben a kifelé igyekvők mosolyogva nyugtatnak minket, hogy Hamar meg lehet szokni. Most a vizes test párolgása fél percig hűsit, hamar lehet visszafordulni, sőt kis sem kell jönni. Jöhet a vízi stand hűtött limonádével, úszó bárszékekkel. A strandok este telnek meg, általában 4 vagy 5 óra után ingyen be lehet menni, a nap sem éget már és a víz és a levegő csak lassan hűl. Este 8 óra előtt ritkán hagyjuk el a partot.

Balatoni szösszenet

Hosszú, forró nyár...egy régi sláger szavai és milyen igazak erre a nyarunkra. Nem emlékszem, hogy ennyi időt tölthettem egy nyáron a Balatonnál. A családunk nem birtokol balatoni nyaralót, barátaink jóvoltából szoktunk részesei lenni a víkendházas élménynek.
Már gyerekkoromban is itt nyaraltunk, ugyanebben a házban, ugyanezeken az ágyakon aludtunk, alul kihúzható és ment köztünk a harc hogy ki alszik a fiókban. A saját gyermekeimmel jönni ide az élet körforgását jelzi, különösen számomra, akinek a szülői ház, mint olyan fizikai valósága, nincsen. A lakásra, ahová születtem, nem is emlékezhettem, ahogyon szülővárosm neve sem mond sokat, hiszen 4 évesen vissza költöztünk oda, ahol a szüleim korábban laktak. Viszont a másfélszobás panellakásra emlékszem, még van is egy éles kép bennem, ahogy a két ágy között ülök a földön, legókat pakolgatok és még az ágy alá is rakom a legóváros házait, annyira kicsi volt a húgommal közös szobánk. Aztán 10 évesen megint költözés, kicsit nagyobb, még mindig panel, de a saját szobára várnom kellett, míg dolgozni nem kezdtem. Akkor, 23 évesen, egy céges albérlet, szintén panel, szobáját tudhattam magaménak pár évre.

Talán érthető, hogy mikor beköltöztünk a két pici fiúnkkal a nagy házunkba (bruttó kétszáztíz - ez kb. ötször nagyobb, mint ahol 10 éves koromig laktunk) sokáig lötyögött rajtunk ez a méret. És most ezt is elhagyni készülünk, legalábbis egy időre, hogy a tenger partján, egy szigeten éljünk. Nem tudjuk meddig, egy vagy két évig, vagy tovább.
Mindenesetre a házunk megvár.

Mikor indultok?

Mikor indultok? - kérdezik tőlünk gyakran. Hová? - szoktam vissza kérdezni. Mert a nyarat Magyarországon töltjük. A nagy útra az indulás dátuma augusztus 26 vagy 27.
Addig is a fiúk kétszer táboroznak, mi Balaton-Győr-Budapest háromszögben  mozgunk. Némi darázscsípéstől eltekintve élvezzük a nyarat :)

Viszont a tervezési szakaszba léptünk kiköltözéssel kapcsolatosan. Már eddig is sok információt begyűjtöttem, főleg az internetről, és felvettem a kapcsolatot barátaink, ismerőseink kint élő ismerőseivel is. Egy hasonló cipőben járó anyukával találkoztam is.
Mikről beszéltünk?
AUTÓ
Ők is autóval utaznak le, végig Itálián, majd komppal Szardíniára és onnan Máltára. Szintén "normális" itthoni balkorményos autóval. Kint az angliai típusú közlekedés van. Az autót regisztrálni kell 6 hónap elteltével, vagy ahogy helyi lakosok leszünk. Esetleg ki lehet lépni a 6 hónap elteltével, azaz kikompozni és vissza, és akkor újra pörög a 6 hónap. Ez esetben nem return, hanem két egyirányú jegyet kell venni, ami drágább.
A regisztráció elég drága mulatság, sokat segít, ha az autó legalább 2 éve a mi nevünkön van.
ISKOLA
A legfontosabb fejezet volt. Abban egyetértettünk, hogy mindkettőnk célja, hogy egy a gyermekeink angol nyelven tanuljanak, azaz tanuljanak meg jó angolul. Ezt egy olyan országban kívánjuk megtenni, ahol az angol és a máltai is hivatalos nyelv. Az állami iskolákba főleg máltai gyerekek tanulnak (nahát), és az oktatás nyelve iskolánként változó, hogy mennyire máltai és mennyire angol. Expat fórumok alapján keresgéltem az iskolák között és az derült ki, hogy azokban a körzetekben, ahol sok a betelepült külföldi, főleg brit, de sok más uniós nép is, ott inkább használják az angol nyelvet az oktatásban.
Beszélgetőtársam már beiratta gyermekét a St Pauls Bay-i Primary Schoolba (állítólag ez sem volt egyszerű, elsőre elküldték őket helyhiányra hivatkozva).
Az általános iskola 5-11 éves korig tart. Tehát a nagy fiúnk már középiskolás lesz, míg a középső most volt 10 éves, őt még nem tudom.
Én a Pembroki Secondary School és Primary school-ra gondoltam elsőre a fórumok alapján.
Körzetesítés van és ahogy meglesz a bérleti szerződésünk, azzal tudjul felkeresni az iskolát. Bár lehet hogy már előtte érdemes megkérdezni, hogy van-e ott hely. találtam bejegyzést már arról, hogy másik iskolába irányítottak valakit.
Az iskolai év idén szeptember 28án kezdődik.