Február vége van és még mindig fázós vagyok, ha ki kell menni a házból. Csak a szélmentes sarkokban melegít a nap, már ha kisüt. Nagyon keveset sütött februárban is, ahogy egész télen. Viszont voltunk öt napot síelni a hegyekben, és az az napsütéses öt nap feledtette kicsit a szürke napokat.
Amit mi itthon tavasznak nevezzük, az Máltán a tél.
Hiányzik a máltai tavasz, a helyi eper, a még üres strandok, a nagy séták, futkosások, a langy szellők a tenger felől.
Egy magyar kisfilm, a Mindenki, nyerte az Oscart. Erről eszembe jutott, hogy általános iskola alsó tagozatban, 9-10 évesen, szerettem volna az iskolánk kórusához csatlakozni. Kulcsos gyerek voltam, iskola után szabadidővel. Szerettem délutáni szakkörökre járni, az akkori legjobb barátnőm is a kórusbanénekelt, így tettem egy kísérletet. A mai napig hallom, ahogy a próba éneklésem után a tanárnő, kinek nevére nem emlékszem, azt mondja: Nem kell mindenkinek kórusba járni.
Egy életre elvette a kedvem és a hitem, hogy nekem is szabad énekelnem.
