A legutóbbi bejegyzés óta nyáron nagycsaládunk visszafoglalta az elhagyott nagykovácsi otthont, és a korábbi közösségekbe boldogan visszaintegrálódtak a gyerekek. Aztán úgy alakult hogy a téli szünetben eljöhettünk megint ebbe a kis máltai városba és ma este elhangzott a blog címe a majdnem 7 éves szájából:
"Kaptunk egy házat és cserében kutyát sétáltatunk."
Az otthoni fagyos világból érkezve a mai 16-17 fokos szeles időjárás egészen tavaszinak tűnt és reméljük, higy a következő napokra jósolt naposabb periódus valóra válik. Most látjuk csak, hogy mennyire kivételes telünk volt tavaly, a viharok, a hideg elkerülték a szigetet, nagyon sokat napoztunk es tudtunk kint lenni.
A reptéren már mondták:
Andris: Erzem a tenger illatát a kevegőben.
Misi: Olyan halszagú a levegő.
És tényleg, minden olyan más illatú, eső utáni, párás, nyirkos, sós.
Ma Mdinaban sétáltunk, szülinapi tortát ettünk a várfalon, gyakoroltam a baloldali közlekedést jobbkormányos autóval. Csaba szerint ma ebben a szelesebb, cseperkélősebb időben többet sétált kint a levegőn, mint otthon egy hét alatt.
