A lakás

Sladjával aznap végül csak egy lakást néztünk meg, onnan írok most is. Mellieha egy öböl szélén egy dombra épült kisváros. Az öbölben homokos part,  helyenként türkízkék vízen néhány színes hajó, gumicsónakok, jachtok ringanak. Nyáron zsúfolt, sokan szeretik a lassan mélyülő, biztonságos strandot. Cs mondta róla, hogy olyan a víz, mint egy sekély feszíett víztükrű medence. Már leszedték a strandokat szegélyező színes műanyag sort és a sziklákról, beton járdákról vízbe vezető lépcsőket is. De a fürdési szeonnak nincs vége, tegnap is úsztunk, este hatkor és kellemes a víz, jól esett.
Három hálószobás, nappali-konyha-ebédlő egy térben és egy kellemes méretű terasz, két fürdőszoba és garázs, valamint a lépcsőházból nyílik külön ajtóval egy kis helység, ami korábban mosókonyha volt, most irodának van kialakítva és az erkélya a tengerre néz. A terasz a dombra és a katedrálisra nyílik.
A tengerhez a garázsszintről is ki lehet menni, 200 lépés a part, megszámoltam.

Mellieha - ide sétálunk ki a házból

Jó lett volna több lakást megnézni, de az első, átmeneti szállás zajos volt, rosszul aludtak a gyerekek és nehezen bírták napközben az ide-oda szaladgálást. Ez a lakás túl "szép" nekünk, nagyon kell vigyázni rá. A bútorok a nappaliban vadonatújak, üveg ebédlőasztal, bőr kanapé. A falak frissen festve, krémszínűre, a folyosón nagyméretű festmények, díszes tükrök. Szóval nem a mi háromgyerekes családunknak való, ahol a fiúk is még sokszor fel-alá rohangálnak különböző "fegyverekkel". Amúgy sokat vagyunk kint, így a futkosás részét letudjuk a szabadban.
Másnap aláírtuk a szerződést és aznap be is költüztünk. A gyerekek végre jól alszanak, Zsófi akár tizenkét órát is, amire nem is tudom mikor volt példa.

Ez a homokos rész még 5 perc séta