Jó volt visszajönni a szigetre egy hét után.
A levegő illata, a tenger látványa, a széles horizont, a színek, a kékek, a bárányfelhők, a tenger hullámzása, csobogása mind megnyugtat és feltölt.
Élvezni a szezon előtti nyugalmat, a kevés turistát, akik mind rád mosolyognak, mikor a parti sétán a homokon szembe jönnek.
Az esti hűvös levegőben jobban esik az alvás, a melengető, erősődő napsütés kikúrálja az otthon begyűjtött náthát, megfázást.
Van friss eper, narancs, articsóka és találtam helyi olívabogyót, ami sóssabb és olajosabb.
Hálás vagyok mindezekért, minden egyes napért, minden esti sétáért, amikor a hatéves futni tanít, köveken ugrál és rákokat les. Vagy a tengerhez beszél, a hullámhoz, hogy jöjjön közelebb, hogy lemoshassa a kezét. Vagy csakúgy magánban beszél, értelmez, megért, magyaráz.
És ettem angol reggelit az Armier Baynél 3,5EUR-ért és hozzá a cafe americano-t kisebb sörös korsóban kaptam.
Tegnapelőtt ketten is úsztak az öbölben, én még nem érzek késztetést ilyesmire.
És rendeltem helyi olívaolajat, drágán, de hát miért ne támogassuk a helyieket.
