A kompunk Valletta egyik öblébe siklott be, ahol
a víz a hullámtörők mögött már nyugodt volt. Homokszínű várfalak, tornyok,
templomok, utak, házak, zöld spaletták szegélyezték az öblöt, míg a vízen a
Mein Dritt nevű sok-sok emeletes német luxushajó terpeszkedett. Egyszercsak
tolatni kezdett a komp és mi lesétáltunk az autónkhoz és hiába készítettem
előre a fényképezőgépet, hogy a partraszállás pillanatait megörökítsem, a
lehajtóról azonnal belekeveredtünk Valletta nyüzsgő forgalmába és a
"baloldalon megyünk", "körforgalom!!" felkiáltásokkal elvegyültünk. A magyar
rendszámhoz hasonló rendszámot most látok először: a máltai ugyanúgy három betű
- három szám. Vicces lesz mikor szembejön velünk a máltai testvér rendszámunk!
A különbség hogy M betű van a H helyett. Icipicit más a karakterek formája. Úgy
vezetnek mint a délolaszok, többet figyelnek egymásra (és a telefonjukra) mint
a táblákra. Azért a pirosnál megállnak. A GPSünk nem ismerte az utcát, ahol a
szállásunk volt. Így először a körzet közepébe mentünk és leparkoltunk egy
ingatlanos iroda előtt és még nem tudtuk, hogy Sladja, a Boszniából 24 évvel
ezelőtt elmenekült lány ott dolgozik és vele fogunk majd lakásokat nézni.
A közeli bárban próbálunk segítséget kérni és egy
egyetemista kinézetű srác segíteni próbált: autóját autónkkal követtük, majd
hamarosan nyomát veszíttük. Aztán utcán üldögélő fiataloktól kérek segítséget,
mikor Cs talál egy ilyen nevű utcát egy másik negyedben. Ok, menjünk oda.
Közben csörög a telefonom és a szállásunknál vár minket egy magyar lány.
Hadarom, hogy nem találjuk az utcát, mondjon egy másikat a közelben. Victor
Denario. Szuper. Megvan. 45 perc a forgalomban, megvan az alaprutin a balodali
vezetésből. Hajnali 1 óta jövünk, és még csak délelőtt 11 óra van. Pihi.
Felhozzuk az alapfelszerelést: fényképezők,
laptopok, úti kaja, és a pónis táska, és a még meg nem száradt ruhák. Van Wifi,
szuper. Pihenünk délután 4-ig.
Akkor elindulunk, fagyizni és egy négy órás
gyalogló, rollerezó, wakeboardozó maraton keretében megnézzük Vallettát: séta
le a vízhez, két öböl mellett végig, majd fel a várfal mentén, és ott fent van régi negyed. Csaba
izgatottt, 3 éve járt itt, most láthatólag megszállják az emlékek. Erős, viharos szél fúj, emiatt vannak a nagy
hullámok, emiatt törölték a délutáni kompunkat. Fáradtak vagyunk és mennénk
vissza. Aztán nem ülünk le sehol, ja de, a Burger Kingben, de csak Misi eszik.
Nem emlékszem, hogy értünk vissza a szállásra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése