Negyedik nap Máltán

Szerda. Délelőtt elautózunk Swieqibe, megint megnézzük a kinézett lakást és megállapítjuk, hogy nagyon felhallatszik a főút zaja. Elindulunk északra BaharIl Cahadba, ahol remek játszóteret találunk és csendet, kellemes tengeri levegőt. Ez az, itt jó lenne. Lesétálunk a tengerhez, kávézunk. A part sajnos szemetes, tengeri fű is van, a sziklákon sétálunk picit, Andris talál egy tengeri sün házat. Túl sok minden BaharIlCahadban nincs, iskola sem, egy pici bolt és egy pici ingatlanos, kapunk egy telefonszámot.

Itt végül nem kerestünk lakást

Délután visszamegyünk az irodába és megbeszélünk egy találkozót fél4re. Három lakást tud nekünk mutatni, egyet a központi részen, egyet északon Melliehába és egyet Rabatban. Az elsőt végül elnapoljuk holnapra, megyünk északra. Sejtettem, hogy 24 éve a háború miatt menekült el Boszniából Sladja, mesél is róla, hogy akkor 10 éves volt az öccse, amikor elmenekültek otthonról. A családjából 27 ember halt meg, a szüleivel évekig nem tudott beszélni, aztán sikerült őket is elhozni. Tőmondatokban mondja, és a visszapillantó tükörben folyton rám néz, értem-e. Persze értem, amit mond, tudom, hogy háború volt 1991-95 között,, azt is hogy emberek haltak meg, hogy tömegmészárlás volt. De ezt megérteni?
Eljöttünk otthonról augusztus végén, mielőtt a menekültek rohama elérte volna a Keletit. Aztán Salernoban a parti bárban döbbenten néztem a neten a képeket, az autópályán gyalog elindult embereket, olvastam az ismerőseimtől, hogy mennek segíteni, befogadtak éjszakára családokat, mi meg ezt néztük a távolból. Itt Máltán a negyedik napon szembesülök vele, hogy mikor egyetemista voltam, akkor is emberek menekültek, és nem szegénység elől.
Sokan kérdezik otthonról, milyen itt a menekült helyzet. Msidában és  a központi részeken láttunk feketebőrű, menekültszerű embereket, de "menekült helyzet" itt nincs. Földes András - tényfeltáró helyszíni cikkét olvastam az indexen a tavasszal.  Igaz, tanulságos és szomorú. Innen tényleg nem tudnának tovább menni a gumicsónakkal idevergődött vagy abból kimentett emberek. Szícilia túl messze van vízen, repülőre nem szállhatnak.

Harmadik nap

Kedd, végre nekiállhatunk a lakáskeresésnek. Mivel a magyar kapcsolatunk csak délután ér rá, ezért lemegyünk gyalog az öbölhez, ahol a Dhalia ingatlan irodának kellenne lennie. De nincs. Van egy másik: Belair. Bemegyünk, elmondom mit szeretnénk: Swieqi-ról jókat hallottunk, ott keresünk lakást. Hát ez az egy van, mutatja, több, mint a keretünk, de alkudható. A fiúkat otthagyjuk az irodában és elvisz hármunkat Swieqibe. Ez az első lakás amit megnézünk itt Máltán. Nagyon tetszik, tágas, nagy konyha, fehér falak, gyönyörű antik bútorok, három dupla ágy, a hálók kertre néznek, első emeleti. A terasza viszont az utcára néz és keskeny. Visszamegyünk, jól esik, hogy nem nekünk kell vezetni, csak nézelődünk.Még két lakást nézzünk meg aznap, egyet egy magyar fiú mutat meg, nagyon kedves, sok hasznos tudnivalót is megtudunk Máltáról. Ez a lakás az első fényében felejthető. Délután megnézzünk még egyet, ez jónak tűnik. A tulaj is rendesnek tűnik, elbeszélgetünk, segítőkész. Jó, legyen ez.

Második nap

Második nap hétfő, de Banking Holiday. A függetlenség napja. Vártam hogy egész nap petárdázni fognak, de nem. Semmit nem tudunk intézni, így irány a sziget. Málta nagyjából 10x30 km. Délelőtt leautóztunk Marsascalába és Marsaslokk-ba a sziget déli részébe. Az első helység nagyon tetszett, 12 év gyermekezés után tudott újat mutatni a kikötőbeli játszótér. Ez például körbeforog:

                             

Marsaslokkban van vasárnaponként a halpiac, és az öbölben színesre festett hajók ringnak. Gyönyörű, kicsit turistás. A sétányon sorban napernyős asztalok, lassan dél, az utolsó előttinél leülünk. A pincér rábeszél minket, hogy ne a 19EUR kétszemélyes napi menüt kérjük, mert abban csak egy szelet hal van, hanem picivel többért válasszuk a teljes halat, ajánl is melyiket, saláta, krumpli ahhoz is jár, és grátisz kapjuk a 2 pohár bort. Megnyugtat, hogy ennyivel itt lehet vezetni. Friss hal, grillezve, citrommal:

És ma sem aprózzuk, a gyerekek zúgólodnak, de  mi északra indulunk és 35 perc múlva már északon a San Paul Bayben vagyunk. A parkolás Máltán egyszerű, ha van fehérrel festett hely, akkor ott megállhatsz. A sárga a helyi lakosoké. Valletta fizetős csak, időnként az ingyenes parkolást időlimithez kötik, ekkor jelezni kell az autóban, hogy mikor álltál meg, cetlin, vagy pici parkolóórán.

San Paul Bay - egy őrtoronynál sétálunk le, ahova később be is térünk. Egy pici múzeum, lelkes személyzettel, gyerekeknek ingyenes, felnőtteknek 2EUR. Majd rávesszük magunkat, hogy Melliehába is guruljunk át, nincs 10 perc, a templonnál fent a közwc teljesen rendben, pici séta, aztán baloldalon vezetve, még mindig folyton figyelni kell, "hazaérünk". Sajnos ez a lakás a harmadikon van és ez a városrész, Msida nekünk zajos. Józsefváros hangulata nem zavarna, de a szemét és kutyakaki igen.

Az első nap Máltán

A kompunk Valletta egyik öblébe siklott be, ahol a víz a hullámtörők mögött már nyugodt volt. Homokszínű várfalak, tornyok, templomok, utak, házak, zöld spaletták szegélyezték az öblöt, míg a vízen a Mein Dritt nevű sok-sok emeletes német luxushajó terpeszkedett. Egyszercsak tolatni kezdett a komp és mi lesétáltunk az autónkhoz és hiába készítettem előre a fényképezőgépet, hogy a partraszállás pillanatait megörökítsem, a lehajtóról azonnal belekeveredtünk Valletta nyüzsgő forgalmába és a "baloldalon megyünk", "körforgalom!!"  felkiáltásokkal elvegyültünk. A magyar rendszámhoz hasonló rendszámot most látok először: a máltai ugyanúgy három betű - három szám. Vicces lesz mikor szembejön velünk a máltai testvér rendszámunk! A különbség hogy M betű van a H helyett. Icipicit más a karakterek formája. Úgy vezetnek mint a délolaszok, többet figyelnek egymásra (és a telefonjukra) mint a táblákra. Azért a pirosnál megállnak. A GPSünk nem ismerte az utcát, ahol a szállásunk volt. Így először a körzet közepébe mentünk és leparkoltunk egy ingatlanos iroda előtt és még nem tudtuk, hogy Sladja, a Boszniából 24 évvel ezelőtt elmenekült lány ott dolgozik és vele fogunk majd lakásokat nézni.

A közeli bárban próbálunk segítséget kérni és egy egyetemista kinézetű srác segíteni próbált: autóját autónkkal követtük, majd hamarosan nyomát veszíttük. Aztán utcán üldögélő fiataloktól kérek segítséget, mikor Cs talál egy ilyen nevű utcát egy másik negyedben. Ok, menjünk oda. Közben csörög a telefonom és a szállásunknál vár minket egy magyar lány. Hadarom, hogy nem találjuk az utcát, mondjon egy másikat a közelben. Victor Denario. Szuper. Megvan. 45 perc a forgalomban, megvan az alaprutin a balodali vezetésből. Hajnali 1 óta jövünk, és még csak délelőtt 11 óra van. Pihi.

Felhozzuk az alapfelszerelést: fényképezők, laptopok, úti kaja, és a pónis táska, és a még meg nem száradt ruhák. Van Wifi, szuper. Pihenünk délután 4-ig.

Akkor elindulunk, fagyizni és egy négy órás gyalogló, rollerezó, wakeboardozó maraton keretében megnézzük Vallettát: séta le a vízhez, két öböl mellett végig, majd fel a várfal  mentén, és ott fent van régi negyed. Csaba izgatottt, 3 éve járt itt, most láthatólag megszállják az emlékek.  Erős, viharos szél fúj, emiatt vannak a nagy hullámok, emiatt törölték a délutáni kompunkat. Fáradtak vagyunk és mennénk vissza. Aztán nem ülünk le sehol, ja de, a Burger Kingben, de csak Misi eszik. Nem emlékszem, hogy értünk vissza a szállásra.

Megérkeztünk!!!

Itt vagyunk, végre :) Lehetett volna kevésbé izgalmasabb is:
- a vasárnapi délután és esti kompot (ez a kettő volt eredetileg) törölték és reggel fél7-re kellett a kikötőbe érnünk Pozzalloba Palermoból - Szícilia két vége
- Palermo mellett hajnali 2kor akkorra álló dugó volt, hogy csak a szerencse és hogy hallgattunk idejében a GPS-re, mentett meg minket, hogy már az elején dőljön a időterv
- A Palermo- Catania autópálya a sziget közepén le volt zárva, a terelőútvonal a hegyekben egy harmadrangú, tűkanyaros, szerpentines út volt, kb 25 km-en keresztül, mindezt éjnek évadján, sehol senki
- mikor megláttuk végre megint az autópályát géppisztolyos rendőrök állítottak meg minket, de végül a papírjainkat sem nézték meg
- egyébként szürreális élmény Szícilia közepén éjjel üres autópályán közlekedni
-  a kompkikötőben kb. 5 percig úgy volt, hogy az autónak nem lesz helye a kompon, de aztán befutott egy törlés és lett
- ném véletlenül törölték a délutáni kompot, így az a hullámokon billegve haladt végig, enyhe tengeribetegség kipróbálva
- a szállásunk címét nem találtuk, sőt még akiket megkérdeztünk, ők sem, majd kiderült, hogy a GPS-ünk már tud máltaiul, mi pedig az utca angol nevét tudtuk
Dióhéjban.

Zsófi fotózta - a komp befut Valletta kikötőjébe

Update: miután megérkeztünk a szállásunkra és kifújtuk magunkat egy 4 órás gyalogtúrával zártuk a hajnali 2kor kezdődött napot....

Holnap tán Málta?

Holnap délután indult volna a kompunk, az egyetlen, ami a héten normális időben jár, és nem hajnalban vagy késő este, mégis törölték rossz idő miatt. Helyette reggel 8-kor indul egy másik, az egyetlen aznap, bár általában egy vagy kettő megy csak, és egy komptársaság van. M négyórányi autóútra vagyunk tőle, és még jegyet is kell venni, így reggel 6-7 között oda kell érnünk...reméljük lesz jegy, reméljük odaérünk, reméljük indul.